Egy méreggyűrű Jókai "Mire megvénülünk" című regényében is jelentékeny szerepet játszik. Az antik világban számos politikus, államférfi őrzött gyűrűjében gyorsan ölő mérget. A makedón Antipater bosszúja elől a kalaurai Posszeidón-templomba menekülő híres görög népszónok, a demokratikus intézmények védelmezője, Demoszthenész – a hagyomány szerint – úgy lett öngyilkos, hogy a templomban kiszívta a gyűrűjébe rejtett, gyorsan ölő mérget. Az egykori leírások szerint a nagy karthágói hadvezér, Hannibál is gyűrűjében őrzött méreggel vetett véget életének, amikor megtudta, hogy Prusziász bithüniai király ki akarja őt adni a rómaiaknak.

A szerencsét hozó gyűrű történtét Schiller dolgozta fel "Polükratész gyűrűje" című költeményében. A történet hősének, Polükratész szamoszi királynak minden tettét szerencse kísérte. Vendége, az egyiptomi király figyelmeztette,: nem végzi jól, akinek mindig minden sikerül. Szavai hatására Polükratész legnagyobb kincsét, aranyból öntött szerencsegyűrűjét a tengerbe dobta, hogy "az irigy ég haragját" ne vonja magára. De még most is szerencsével járt: a gyűrűt lenyelte egy hal, a halat kifogták, és az ékszer visszakerült a királyhoz. A vendég megrémült ettől a szerencsesorozattól: "...a végzet romlásod akarja" - mondta s elutazott Szamoszról, barátságát is megszakította a "sorsüldözött" Polükratésszel.